Körtetorta tejszínes krémmel

A körte átvette az uralmat a piacon és nálunk is. Én ugyan nem vagyok egy nagy körtekedvelő, de sütiként én is nagyon szeretem és ha még krémes is, akkor meg még inkább... A recept Ticinotól származik és csak egy nagyon picit változott.

Hozzávalók (26 cm átmérőjű tortaformához):
200 g liszt
130 g vaj
70 g cukor
5 dl tejszín
60 g cukor
1 vaníliarúd
2 tojás sárgája
3 púpozott ek kukoricakeményítő
6-7 db körte (minél több, annál jobb)

A cukrot a vajjal és a liszttel összedolgozzuk és egy rövid időre hűtőbe tesszük. A krémhez kikeverjük a két tojás sárgáját a cukorral (60 g) és a vaníliarúd kikapart belsejével, ráöntjük a tejszínt és lassú tűzön forrásig főzzük. Amikor elérte a forráspontot, levesszük a tűzről és beleszitáljuk a keményítőt. Visszatéve a tűzre és folytonos kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük. Amíg a krém egy picit hűlik, meghámozzuk a körtéket és vékony szeletekre vágjuk. A tészát kivesszük a hűtőből, kinyújtjuk, sütőpapírral kibélelt tortaformába tesszük és kb. 2-2,5 cm magas peremet hagyunk neki. Először a körteszeleteket tesszük a tésztára, utána ráöntjük a krémet és 160 fokra előmelegített sütőben kb. 70 percig sütjük. Amikor a teteje szép színt kapott, akkor már kész is.

Fetás saláta szőlővel és babbal

Anyóstól is lehet tanulni! Bár az ember nem szívesen ismer be ilyesmit, de ez tényleg így van. Nem is gondoltam volna, hogy az édes ilyen jól harmonizál a sóssal és főleg nem, hogy a bab a szőlővel, de itt a bizonyíték.

Hozzávalók:
1 doboz vörös babkonzerv
200 g feta
1 nagy fürt szőlő
2 szál újhagyma
petrezselyemzöld
2 ek olivaolaj
3 ek fehér balzsamecet
3 ek víz
egy pici citromlé
egy csipet só és cukor

Az elkészítés pofonegyszerű: fetát felkockázzuk, hagymát vékony karikákra szeleteljük, a petrezselyemzöldet felaprítjuk. A szőlőt megmossuk és a szemeket, ha nagyok kisebb darabokra vágjuk. A babot lecsepegtetjük és összekeverjük a többi hozzávalóval. Az olajból, ecetből a sóval és borssal öntetet készítünk, egy pici citromlével ízesítjük, összekeverjük a vízzel és jól összeforgatjuk a salátával. Nyárutói, előőszi vacsorának nagyon finom.

Hamisított pecorino saláta

Ezek a török piacosok... Nem lehet elmenni mellettük anélkül, hogy az ember el ne csábulna. Tőlük vettem az igazi pecorino salátát. Nagyon hamar elfogyott. Nekem itthon csak a Horvátországból hozott házi füstölt juhsajt pihent a hűtőmben. Ebből készült a hamisított pecorino saláta.






Hozzávalók:
100 kemény juhsajt
2 db csípős pepperóni
1 db piros chili paprika
2-3 szál friss kakukkfű
bors
só
citromlé
olivaolaj

Apró szeletekre vágjuk a pepperónit, a chili paprikát és a sajtot, majd az egészet felöntjük annyi olajjal, hogy majdnem ellepje. Egy nagyon picit megsózzuk (a sajt elég sós, de idő kell, amíg az olajjal összeérik), megborsozzuk, pár csepp citromlevet csepegtetünk belé és beletesszük a kakukkfüvet. Az egészet jól összeforgatjuk és pár órát állni hagyjuk. Krémsajtos kenyérrel nagyon finom.

Zabpelyhes kekszvariációk

Keksz nélkül nem megy! Ezért folytonosan újabb és újabb receptel próbálom gazdagítani repertoáromat. Nem régen próbáltam ki egy zabpelyhes receptet és mivel a tesztsütés meglepően nagyon finom eredményt hozott, gyorsan újabb variációival is megpróbálkoztam.

Az alaprecept hozzávalói:
220 g zabpehely (én nagyobb és finomabb szemű zabpelyhet kevertem)
40 g liszt
1 kk sütőpor
125 g vaj
75 g cukor
1 tojás

Variációk:
1,5 ek fahéj
100 g cranberry
2 ek kakaó és csokidarabkák
125 g manduladarabkák
és így tovább, szinte kimeríthetetlen a variációs lehetőség

A zabpelyhet száraz serpenyőben picit megpirítjuk (pirítás nélkül is elkészíthetjük, de pirítva pikánsabb ízt kapunk) és összekeverjük a felolvasztott vajjal. A cukrot habosra keverjük a tojással, majd a sütőporos liszttel elkeverve összeforgatjuk a vajas zabpehellyel. A variációk hozzávalóit értelem szerűen (kakaót, fahéjat a liszttel, mandulát a zabpehellyel elkeverve) adjuk a masszához.
A sütimasszából evőkanállal kialakított kis halmokat sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük és 175 fokra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt szépen megsütjük. A kekeszek ekkor még nem teljesen szilárdak, de amikor már kihűltek, akkor tökéletesek. Szuper egyszerű és nagyon finom!

Jákob kagyló rukkola salátával

Sokáig tart a bevásárlás, mert az ember meg-megáll a pultok előtt és azon gondolkodik, hogy mit is lehetne egy-egy még sosem próbált tengeri herkentyűből alkotni. De egy hihetetlenül jó ajánlatnak még recept nélkül sem lehet ellenállni. Megvettem egy kis csomag Jákob kagylót (St. Jacob shell v. Jakobsmuschel) és kreatívkodtam picit.

Hozzávalók:
200 g Jákob kagyló
150 g rukkola
1 alma
1 körte
egy marék dió
4 cl calvados
3 ek almaecet
1 ek olivaolaj
1 ek dióolaj
1 tk méz
pár csepp citromlé
egy csipet só és pici bors

A rukkolát megmossuk, lecsöpögtetjük és tányérokra halmozzuk. Az almát és körtét meghámozzuk és vékony cikkelyekre felvágjuk. A gyümölcscikkelyeket serpenyőben kevés vajon mindkét oldalukon 1-1 percig sütjük, majd a rukkolahalmokra fektetjük őket. A kagyló szép fehér húsát megmossuk, papírtörlőn lecsöpögtetjük és serpenyőben felforrósított vajon mindkét oldalát 1-1 percig sütjük. Sütés közben borsozzuk és kevéssel azelőtt, hogy a másik oldala is megsült volna, beleöntjük a serpenyőbe a calvadost és elforraljuk. Közben gyorsan összekeverjük az ecetet az olajokkal, a mézzel, a sóval és borssal, pár csepp citromlevet csepegtetünk bele és a salátát megöntözzük vele. Az kagyló elkészült húsát a saláta tetejére tesszük, a serpenyőben esetleg megmaradt calvadost is ráöntjük, az egészet megszórjuk durvára tört dióval és már ehetjük is.

Nyúlcomb meggysörös mártásban

(Lapin à la kriek)

Újra születésnapot ünnepeltünk. Méghozzá a számomra legkedvesebb emberét. Bár még nem sikerült minden dobozt kipakolni, de egy kisebb szabású ünnepi vacsora megfőzéséhez már minden eszköz előkerült. Az ötletet egy korábbi étteremlátogatás adta, ugyanis az aznapi étlapon „lapin à la kriek” is ott díszelgett. A nagy keresgélésben végül teljesen figyelmen kívül maradt és csak utólag bántuk, hogy nem rendeltük meg. Az interneten talált receptek számomra is elkészíthetőnek tűntek, így úgy döntöttem, hogy legyen ez az ünnepi menü alapja.

Hozzávalók (2 személyre):
2 db nyúlcomb ( kb. 500-600 g)
2 dl meggysör (itt a tradicionális Kriek)
½ üveg meggybefőtt
1 fej lilahagyma
(1 közepes sárgarépa – én végül teljesen elfelejtettem)
fél marék petrezselyem
5 db zsályalevél
5 db babérlevél
só, bors
1 ek keményítő
olaj

A combokat megmossuk, lecsöpögtettjük és egy serpenyőben felhevített olajon mindkét oldalát hirtelen pirosra sütjük. A combokat egy sütőformába tesszük és elkészítjük a mártást. A serpenyőben a felaprított hagymát a fűszerekkel üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a sört, kb. 1 dl befőttlevet, a meggyszemeket és egy pici sóval és borssal fűszerezzük. A szószt ráöntjük a combokra és 40 perc alatt 200 fokos sütőben kisütjük (időnként locsolgassuk meg a sültet a szósszal). A szósz a sütés közben elég jól leredukálódik, de igény szerint a sütés végén újra serpenyőbe öntve keményítővel besüríthetjük. Krumplipüré vagy krokett nagyon finom köretnek.

Mission impossible – klasszikus elektromos főzőlapok tisztítása

Brüsszelbe költözünk. Nem mondanám, hogy álmaim városa, de az elmúlt hónapok vándor életmódja után szinte bárhova elköltöznék, csak végre saját négy falam vegyen körül és egy saját konyhám lehessen. Ilyen körülmények között az ember elég sok kompromisszumra képes, még egy jó kiadós tűzhelypucolásra is.

És akkor jöjjön a recept:
4 db jó alaposan elkoszolódott elektromos főzőlap
1 db sütőtisztító hab
1 db grafit tartalmú polírozó krém (pl. Elektro Puzzi)
1 db mosogatószivacs
1 db lapos hegyű kés
3 éjszaka

Nem könnyű dolog klasszikus elektromos főzőlapokat tisztítani. Bár sokat kutattam az interneten, mégis kicsit tanácstalan voltam a ragacsos főzőlapok és a feketére égett peremük láttán (a kézenfekvő hideg zsíroldó sajnos megoldhatatlan volt a helyi boltokban). Rosszabb már nem lehet alapon sütőtisztító habot fújtam nagylelkűen három egymást követő éjszakára a problémás helyekre. A hab maradványait minden reggel szépen lemostan a szivaccsal, a dörzsis felületével a ragacsot dörzsölgettem, a késsel pedig a peremeket támadtam meg. A kezelés végén az interneten talált csodaszerrel, az Elektro Puzzival szép feketére políroztam a felületeket és tatam: bevetésre kész az „új” tűzhelyem.