Fokhagymás garnéla reggelire

Ezt a pofonegyszerű, hihetetlen könnyen elkészíthető, rendkívül finom étket nagyon-nagyon szeretem. Egy kicsit extrának mindig jól jön. Fokhagymaimádók előnyben! A lakomát kísérő „buké”-tól pedig egy kávészem elrágcsálásával nyomban megszabadulhatunk.

Hozzávalók:
125 g/kis csomag párolt garnéla
2 gerezd fokhagyma
néhány szál petrezselyemzöld/1 ek szárított petrezselyem
repceolaj vagy olívaolaj (ízlés dolga)

A párolt garnélát egy szorosan záródó műanyag dobozba vagy pici befőttes üvegbe tesszük. Érdemes odafigyelni, mert előfordul, hogy nem teljesen tisztították meg őket. A fokhagymát és a petrezselymet felaprítjuk rászórjuk a garnélára. Meglocsoljuk olajjal, hogy ellepje és egy picit megkeverjük. Legalább egy órára (de még jobb, ha egy éjszakára) hűtőbe tesszük. Friss zsömlével, baguette-tel, pirítóssal nagyon finom.

Ezt meg kell(ett) ünnepelni! Homár mandulás, kakukkfüves takaróban

Nem vagyok egy nagy Valentin nap ünneplő. Vásárlás terén maximum csokoládéféleség jöhet szóba, de leginkább megpróbálok valami finomat készíteni. Ez most igazán fontos lenne, mert így „távházasságban élve” kicsit érzelgőssé váltam. Az elmúlt évi alkotásomat azonban most biztosan nem tudom majd felülmúlni, mert akkor valami igazán különlegeset sikerült készítenem: homárt mandulás, kakukkfüves kéregben. A rövid előtörténet csak annyi, hogy nagyon régen szerettem volna kipróbálni, milyen íze van a homárnak (egyúttal elnézést kérek mindenkitől, aki elvből ellenzi a homárfogyasztást). Alkalomadtán mindig átböngésztem az árlapot, ha megfelelő éttermet láttam, de legyünk őszinték, sajnos vagy még jó hogy, nem egy ponty kategória. Azonban egy évvel ezelőtt adódott egy jó kis akció a szupermarketben, ami lehetővé tette, hogy valami különlegessel lepjem meg magunkat. Sokáig kutattam az interneten homárgyakorlat nélkül is elkészíthető receptet keresve, míg végül a sokat idézett kedvenc receptes oldalam egyik egyszerűnek látszó variánsát választottam. Nem bántam meg!

Hozzávalók:
2 kisebb mélyhűtött homár (az enyémeket megpárolva fagyasztották le)
40 g mandulalaforgács

20 g zsemlemorzsa

1 jó nagy fokhagymagerezd

egy maréknyi petrezselyem

1 tk szárított kakukkfű
5-6 ek olívaolaj

só, bors

20 vaj

1,5 dl száraz fehérbor

Most kezdődik csak a neheze. A felolvasztott homárokat jó alaposan megmossuk, lecsepegtetjük és óvatosan vastag, éles pengéjű késsel hosszában kettévágjuk őket. (Az enyémek között volt egy lány is, mert szép vörös ikrákat találtam.) Amikor kettévágtuk őket, sok konyhai törlővel felszerelkezve eltávolítjuk a beleket és tartalmát. A farok húsát elválasztjuk a páncéltól, majd mindent megint alaposan megmosunk. A húst visszatesszük a páncélba, az ollókat pedig a kés nyelével, de inkább egy klopfolóval megrepesztjük. A szépen megtisztított homárfeleket páncéljukkal lefelé tepsire téve hűvös helyre tesszük és hozzáfogunk a „takaró” elkészítéséhez. Zsiradék nélküli serpenyőben megpirítjuk először a mandulaforgácsokat, majd a zsemlemorzsát. Amikor kihűltek, összekeverjük az olajjal, a felaprított fokhagymával, petrezselyemzölddel és megfűszerezzük kakukkfűvel, sóval,borssal. A homárfelekre először kis vajdarabokat, majd a zsemlemorzsakeveréket ráhalmozzuk, aláöntjük a bort és pár percre 220 fokra előmelegített sütőbe tesszük. Az elkészült homár nagyon ígéretesen néz ki és remek íze van galambbegysalátával és zelleres krumplipürével. Vigyázat! Nagyon sok fehérjét tartalmaz, érdemes mértékletesen fogyasztani belőle.

Party utáni maradékhasznosítás: olajbogyós kenyérkék

A nagy „party”-ból maradt azért ez-az. Vendégeink inkább a zöld olajbogyókat preferálták, így ca. 150 g fekete megmaradt. Én sem vagyok nagy rajongójuk csak úgy önmagukban, ezért elgondolkodtam rajta, hogy mihez is lehetne felhasználni őket. Olajbogyós kenyér talán a legegyszerűbb megoldás ilyen esetben, főleg, mert még egy picit több, mint fél zacskónyi lisztem is maradt és élesztő is lapult még a hűtőben. A minap láttam hajóka konyhájában egy nagyon szimpatikus receptet és a kedvenc receptes oldalamon található recept is segített. Íme az eredmény:

Hozzávalók:
600 g liszt
1 kocka élesztő
1,5 ek só
2 kk cukor
6 ek olaj
1 ek szárított rozmaring
150 g magozott fekete olajbogyó

Az élesztőt két bögrébe morzsoltam, egy-egy kávéskanálnyi cukorral megszórtam és langyos vízben szépen megfuttattam. A lisztet egy kelesztőtálba öntöttem, megsóztam, megrozmaringoztam, hozzáadtam 4 ek olajat és az élesztőt. Az egészet szépen összedolgoztam és a tésztát legalább egy órát kelni hagytam. Amikor szépen a duplájára dagadt, felaprítottam az olajbogyókat és beledagasztottam. Az így elkészült tésztát két részre osztottam, hosszúkás kenyérkéket formáztam belőlük, sütőpapíros tepsibe tettem őket, átlósan bevagdaltam és nagylelkűen megkentem őket olajjal. Kenyérkéim 220 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt (az első tíz percben hőlégkeveréssel) szépen megsültek.

Búcsúparty

Már csak néhány hét és mindent felpakolva újra költözünk. Hogy hova, azt még nem tudjuk pontosan, csak az biztos, hogy elhagyjuk Berlint. Bár régen várok erre a pillanatra, mégis szomorkodom kicsit, hogy el kell hagyjam az ismerős környéket, a szép lakást, a megszokott hétköznapokat és nem utolsó sorban a kedvenc török piacomat... De két év után nem lehet csak úgy angolosan távozni, egy búcsúparty kötelező. Mi legyen a menü? Valami egyszerű, előre elkészíthető, legyen finom és sok embernek elég. Így jutott a választás a következőkre: spenótos quiche kékpenészes sajttal, sattorta és kecskesajtos-körtés rétes.

Spenótos quiche


Bongusto spenótos, gorgonzolás quiche-ének reinkarnációjaként készült az én variációm.


Hozzávalók (26 cm átmérőjű tortaformához):
150 g liszt
50 g vaj
6 ek víz
só
400 g spenót (én fagyasztott variációt alkalmaztam)
2 gerezd fokhagyma
1 közepes fej hagyma
150 g kékpenészes sajt
2 tojás
1 doboz tejföl
só, bors, szerecsendió
napraforómag

A tésztát összeállítjuk a liszt, vaj és víz keverékéből, hűtőben fél órát pihenni hagyjuk, kinyújtjuk és kivajazott/sütőpapírral kibélelt tortaformába fektetjük úgy, hogy egy 2-2,5 cm-es pereme legyen, majd megszúrkáljuk villával. A fokhagymát és hagymát felaprítjuk és kevés olajon röviden megpirítjuk. A hagymához hozzáadjuk a spenótot és lassú tűzön megpároljuk. Közben felverjük a tojásokat, hozzákeverjük a tejfölt, a lereszelt kékpenészes sajtot és erőteljesen megfűszerezzük (jó erőteljesen, mert a spenót és a sütés nagy mértékben semlegesíti az ízeket). Az így készült masszát hozzákeverjük a spenóthoz és az egészet beleöntjük a tésztával kibélelt tortaformába. Végül megszórjuk napraforgómaggal és 200 fokra előmelegített sütőben ca. 40 percig sütjük.

Sajttorta

Mariontól származik az eredeti recept, amit Greyerzer híján egy picit átvariáltam.

Hozzávalók (26 cm átmérőjű tortaformához)
150 g liszt
50 g vaj
6 ek víz
só
300 g Bergkäse (vagy más erőteljes ízű kemény sajt)
2 tojás
1 doboz tejföl
só, bors, szerecsendió

A tésztát a quiche-éhez hasonló módon elkészítjük és a tortaformába fektetjük. A sajtot lereszeljük és összekeverjük a felvert tojással és tejföllel. A masszát sóval, borssal és szerecsendióval megfűszerezzük és beleöntjük a tésztával kibélelt tortaformába. 200 fokra előmelegített sütőben ca. 30-35 perc alatt megsül. Az utolsó tíz percben fokozottan figyelni kell, nehogy a teteje túlzottan megsüljön. aAdott esetben érdemes alufóliával befedni.

Kecskesajtos-körtés rétes

Ízbolygótól koppintottam és kicsit a saját képemre formáltam a következő receptet:

Hozzávalók:
1 csomag leveles tészta
2 doboz (2x150 g) kecskekrémsajt
3 körte
méz
1 tojás

A leveles tésztát kiterítjük, megkenjük 2/3 szélességben a krémsajttal, a sajtos felület felére ráfektetjük a vékony körteszeleteket és egy kis mézet csepegtetünk a tetejére. A tésztavégeket behajtva először a krémsajtos felületet hajtjuk össze, majd ráhajtjuk a szabadon hagyott tésztafelületre. Így kapott rétesünket megkenjük felvert tojással, megszúrkáljuk villával (nehogy kidurranjon) és 200 fokon aranybarnára sütjük.

Cikóriasaláta

A cikóriáról sokáig csak a kávé jutott eszembe, élőben először két éve találkoztam vele. Talán nem az a fajta zöldség, amiről ne lehetne lemondani, de nagyon sokoldalúan hasznosítható. A belgák kedvelik a rakottas formáját. Sülve, párolva is láttam már, de próbálni eddig csak a saláta formáját próbáltam. Mivel még szilveszter napján is munkálkodtam, Süni meglepett ezzel a finom salátával, amihez receptet a cikória csomagolásán talált.

Hozzávalók:
500 g (kb. 3 db) cikória
2 db kisebb mandarin
200 g barna champignon
1 marék dióbél (a kamrában volt még pekándió, így nálunk az került a salátába)
½ kk só
1 kk cukor
2 ek málnaecet
3 ek dióolaj
4 ek víz

A cikóriát hosszábban kettévágjuk. A keserű közepét kúp formában kivágjuk és a leveleket ujjnyi vastagságban felszeleteljük és megmossuk. A mandarint és a gombát megtisztítjuk, feldaraboljuk, majd a cikóriával összekeverjük. A diót felaprítjuk és a maradék hozzávalókból készített salátaöntettel megöntözött saláta tetejére szórjuk. Az ünnepek után finom, könnyű vacsora lehet belőle.

Multikulti Tartiflette

Kivételesen nem kellett utaznom a hétvégén és végre volt időm kicsit élvezni a karácsonyi készülődést. A metróban már egy hónapja karácsonyi zenékre váltották fel ABBA-t és a sok díszből még azoknak is feltűnik, hogy karácsony közeleg, akik az irodából ki se dugják az orrukat. Vásárolgassunk hangulatban és ha már úgyis a környéken jártam nem hagyhattam ki kedvenc olcsó szupermarketemet sem. És tessék, rátaláltam egy számomra ismeretlen sajtféleségre. Először azt hittem, hogy olyan sütőben készíthető fondue-szerűség. Hát igen, a franciával még vannak gondjaim... Azért annyi kiderült, hogy krumpli, hagyma és szalonna kell hozzá és amolyan sajtos rakottkrumpli lesz a végeredmény. Telitalálat, külön-külön is nagy rajongó vagyok. Szerencsére svéd lakótársam már evett tartiflette-t és a francia sem annyira ködös neki, mint nekem. Így készült el magyar-svéd-kanadai koprodukcióban ez a multikulti tartiflette.

Hozzávalók:
1 db Tartiflette-sajt (500 g)
1 kg krumpli
2 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
200 g bacon (vagy egyéb szalonna, illetve sonka)
150 g gomba (ez egy recepten kívüli saját kezdeményezés volt)
1,5 dl száraz fehérbor
fűszerek

A héjában főtt krumplit megtisztítjuk és nem túl vastagra szeleteljük. A bacont megsütjük és a belőle kisült zsíron a szintén felkarikázott hagymát és fokhagymát üvegesre pároljuk. A baconhoz és a hagymához hozzáadjuk a megtisztított, felszeletelt gombát és a krumplit és ezeket borral felöntve egy kis ideig összeforgatjuk. A keveréket tűzálló tálba tesszük, sóval, borssal jól megfűszerezzük és a felszeletelt sajttal befedjük. 210 fokon 30 percre volt szükség, hogy tartiflette-ünk elkészüljön. Nagyon finom, de nagyon tartalmas. Egyszóval pont egy dermesztően hideg estéhez passzoló finomság.

Boldog Karácsonyt és szerencsés Új Évet!

Galambbegysaláta mézes kecskesajttal

Nagyon sok a munka. Semmire sincs időm vagy inkább erőm. Néha nem is tudom melyik hiányzik inkább. Főzésről szó sem lehet, de azért valamit azért mégis csak enni kell. Erre a salátára gondoltam, mert hideg is, meleg is egyben és a levélkék pucolását kivéve nagyon gyors és egyszerű, de ami még inkább fontos: nagyon finom!!!

Hozzávalók:
250 g galambbegysaláta
250 g kecskesajtrolád (olyan camembertre hajazó)
2 ek méz
1 ek cukor
3 ek málnaecet
1 ek balzsamecet
egy kevéske víz (nálam olyan kb. 5-6 ek)
egy marék fenyőmag

A kecskesajtot 5-6 karikára felkarikázzuk, a tetejüket megkenjük mézzel és egy tepsiben közepes hőfokon addig sütjük, amíg a sajt szépen meglágyul és a tetején a méz megolvad. Vigyázat!!! Ha nem figyelünk a sajt könnyen szétfolyhat. Ezalatt a salátát alaposan megmossuk és lecsöpögtetjük. Az alsó, pici levélkéket a gyökérrel együtt lecsippentjük. A salátacsokrocskákat tányérra halmozzuk, a tetejére tesszük a kecskesajtkorongokat, majd az egészet meglocsoljuk a cukor, ecet és víz keverékével és megszórjuk pirított fenyőmaggal. És kész is a finom, könnyű vacsora, esetleg előétel. A kecskesajt markáns ízéhez remekül passzol az édes méz és esetleg egy kis mazsola.