Kenyér és só legyen mindig a háznál! Avagy ajándék lakásavatóra

Kedves barátném új lakásba költözött. A régi szokásnál maradva, kenyeret és sót kellett vinni az új házhoz. Idő és kenyérsütési tapasztalat hiánya esetén mit tegyünk? Vegyük a svájci parasztkenyér egyszerűnek tűnő receptjét. És íme:

Hozzávalók:

200 g teljes kiőrlésű rozsliszt

100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
100 g liszt

8 g tengeri só
150 g langyos tej
150 g langyos víz
21 g élesztő

A hozzávalókat egy tálban tésztává gyúrjuk és géppel 5 percig vagy kézzel dupla annyi ideig dagasztjuk. Letakarva egy meleg helyen (pl. 50 fokra előmelegített sütőben) a kétszeresére kelesztjük, majd liszttel meghintve újra erősen összegyúrjuk, cipót formálunk belőle és sütőpapírral kibélelt sütőlapra tesszük. Betakarjuk fóliával és körülbelü egy órán át kelni hagyjuk. Közben a sütőt 230 fokra előmelegítjük és egy vízzel teli tepsit tolunk a legalsó sínre. A megkelt cipónkat átlósan bemetszegetjük és ha lakásavatóra ajándékba szánjuk, akkor a só számára a kenyér közepébe mélyedést vájunk és a vízgőzzel teli sütőben 25-30 percig sütjük. Már kész is a tökéletes ajándék és még finom is.

Konyhaitisz

Három hónap kényszerszünetre kényszerültem. Nagy főzések, sütések adieu! Helyette émelygés, gyomorsavtúltengés.

Három kérdésen morfondíroztam egyfolytában: Mit egyek? Mit tudok megenni? Mit ehetek egyáltalán?

A kritikus pillanatokon átsegített: lassan kortyolgatott víz, egy kis kandírozott gyömbér, kétszersült és ha a gyomorsav nagyon kínzott, akkor egy pohár tej vagy a kézitáskába rejtett kávétejszín kihörpintése, végső esetben a gyógyszertár segítsége.
Köszönet az égnek, átvészeltük ezt a 3 hónapot és újra barátságos területté vált a konyha. A főzés és sütés, ha nem is olyan nagy elánnal űzve, de újra örömet okoz.